A Virtuális Völgy: a kelet-európai információ-technológiai cégek esélyei egy globális ágazatban
Bojár Gábor, a Graphisoft R&D Rt. elnök-vezérigazgatójának beszéde
1998. szeptember 18-án a Graphisoft Park ünnepélyes megnyitóján
Azzal szeretném kezdeni, hogy ez nem „budapesti mini-szilícium völgy”, sőt nem is akar azzá válni. Nem csak azért, mert annál sokkal kisebb, hanem azért is, mert azt hiszem, az igazi szilícium völgyek domináló jellege oldódik. Amerikától Malajziáig szinte nincs olyan nagyobbacska város, melynek ne lenne már meg vagy legalább ne tervezne egy saját, külön bejáratú Szilícium Völgyet. Ez azonban nemcsak egy sikeres fogalom inflálódását jelenti, hanem valós trendeket is rejt. Arra gondolok, hogy az egyes iparágak fizikai, földrajzi koncentrációjának fontosságát éppen az informatikai és kommunikációs forradalom csökkenti. Az igazi nagy kaliforniai Szilícium Völgy tulajdonképpen az autóipar detroiti koncentrációjának mintáját követte 20-30 évvel ezelőtt, de ezt a koncentrációt a sors iróniája folytán éppen saját eredményei teszik szükségtelenné. Kalifornia még ma is dominál, de már érezhetően kevésbé, mint egy-két évtizede. Az iparági koncentráció legnagyobb előnye ugyanis az intenzívebb kommunikáció segítése, ugyanakkor az informatikai forradalom éppen a kommunikációt helyezte új alapokra. Ma e-mailen pont ugyanúgy küldünk üzenetet húsz méterre a szomszéd szobába, mint a Föld ellenkező végébe húszezer kilométerre, továbbá az információ túlnyomó többsége a világhálón pont ugyanúgy érhető el San Francisco-ban mint a legkisebb faluban, ahol van legalább mobiltelefon.
Ennek a robbanásszerű globalizációnak összes következményét még senki sem látja. Itt most csak egyről szeretnék beszélni: A fizikai centrumok elvesztik privilégiumaikat és ebben a „földrajzi demokratizálódásban” Magyarország előtt olyan lehetőségek nyílnak, mint történelmünk során talán sosem.
Nagyon sokat szoktunk szerencsétlen földrajzi helyzetünkre hivatkozni, mennyire huzatos volt a Kárpát-medence ebben az 1000 évben, és mennyire a világgazdaság perifériájára szorultuk a nagy felfedezéseket, főleg Amerika felfedezését követően. Ennek a földrajzilag determinált korszaknak lehet most vége. És miközben legnagyobb hátrányunk elveszti jelentőségét, sok évszázados kulturális sajátosságaink felértékelődnek. Átéltük négy nagyhatalom invázióját és hosszú megszállását, de miközben megtanultuk túlélni őket, megtanultuk azt is, hogyan kell ezekhez az idegen kultúrákhoz alkalmazkodni, megérteni, sőt befogadni őket. Hiszen török fürdőinket ma is ápoljuk, építészetünkben jelentős a német barokk hatása, népdalainkban, táncainkban pedig a szláv motívumok hangulata fedezhető fel. Erre a kulturális nyitottságra és sokszínűségre a nagy nemzetek nem szorulnak rá, de a kicsik közül is főleg azok sajátja, akik hozzánk hasonlóan huzatos helyen éltek és túléltek.
Ugyanakkor az Internet által radikálisan kicsire szűkített világunkban a kulturális sokszínűség megértése óriási előny. A Graphisoft például Japánban nagyon gyorsan lett sikeres, úgy érzem azért, mert számunkra természetesebb volt igazodni a japán igényekhez és mentalitáshoz (mind műszaki, mind marketing szempontból), mint az óriási hazai piacuk által elkényeztetett és kulturálisan kevésbé nyitott nagy nemzeteknek. Az információ-technológiában ugyanakkor úgy megnőttek a kutatási-fejlesztési költségek, hogy azt egyetlen piac nem tudja finanszírozni, még ha az a legnagyobb is. A sokszínű világpiacon pedig mi jobban otthon lehetünk.
Amikor a kutatási-fejlesztési költségekről beszélünk, árelőnyünkre szoktunk hivatkozni. Rosszul tesszük. Nem olcsóbbnak kell lennünk, hanem jobbnak. Hiszen van egy fontos és most felértékelődő nemzeti értékünk: a műszaki-matematikai kultúránk.
Büszkék vagyunk a Bolyai-féle geometriára, a Puskás-féle telefonközpontra, a digitális számítástechnika Neumann-féle alapjaira, műszaki Nobel-díjasainkra, a Rubik kockára vagy akár a Polgár lányok sakk-zsenialitására. Ez mind egy nagyon mély hagyományú matematikai kultúra eredménye. Hadd mondjak erre egy másik példát, ami talán kevésbé látványos, de a gyökerekre világít: Üzleti munkám során, az elmúlt 15 évben többször hosszabb időt töltöttem külföldön családommal együtt és ezalatt gyerekeim néhány hónapig vagy hétig Amerikában, Angliában, Németországban és Franciaországban is járhattak iskolába. Módjuk volt az oktatás színvonalát és a követelményeket összehasonlítani. Sok mindent tanultak, amit itthon nem, főleg nyelvet, de volt egy olyan tárgy, amelyben úgy érezték, hogy az itthoni oktatás szintje még mindig lényegesen magasabb, mint ezen országok bármelyikében. A matematika. Itt nem behozni kell a hátrányt, hanem megőrizni az előnyt. És elsősorban az általános- és középiskolában. A világon sok jó egyetem van, köztük sok itthon és ezek fejlesztése is nagyon fontos, de hogy mi lesz belőlünk, az korábban eldől. Nobel-díjasaink zöme egyetemet már kint végzett, de ugyanabba a középiskolába, sőt, néhányan ugyanabba az osztályba jártak. Ennyit ér egy jó tanár…
És ezt nem csak mi tudjuk. A gazdasági sajtó joggal hangsúlyozza, hogy a régióban messze a legtöbb működő tőkét mi vonzzuk és minden nagy multi jelen van. De nagyon zavar, hogy ritkán látok differenciálást. Nem mindegy, hogy a jelenlét miről szól. Arról, hogy eladják nekünk a termékeiket, vagy valami másról is. Tudom, az is fontos, hogy a legjobb árukhoz és technológiákhoz hozzájussunk és ne zsebimport útjám, mint 88-89-ben. Tudom, hogy fontosak az óriási bevásárlóközpontok is, hiszen a kereskedelmi kultúra nagyon hiányzott. De ha itt születik az érték is, amit el kell adni, az mégis egészen más.
Termelő beruházást először az olcsó munkaerő vonzott. Ez is kell, hiszen nagy a munkanélküliség. De az utóbbi pár évben valami új is történt: Az Audi, a General Electric, az Ericsson, a Nokia és még sokan mások kutató-fejlesztő központokat hoznak ide! Vannak, akik látják, hogy Európa nemcsak olcsó munkaerőt kap velünk, hanem értékes szövetségest és erőforrást az informatikai iparban ma még nyomasztó amerikai fölénnyel szemben.
Végül még egyszer az árelőnyről vagy inkább már csak vélt árelőnyről. A Graphisoftnál korábban megszoktuk, hogy az a jövedelem, amit a friss diplomásoknak kínálunk, lényegesen több, mint amit másutt Magyarországon megkapnak. Lehet, hogy külföldön többet fizetnek, de mi azokra számítottunk, akik itthon akarnak boldogulni. És ebben a körben versenyelőnyt élveztünk 15 évig, mert tényleg olcsó volt a magyar mérnök. De az utóbbi 1-2 évben ez elkezdett megváltozni. A multik többet kínálnak most már a mérnököknek is. Először a jó kereskedőket, pénzügyi szakembereket, menedzsereket fizették meg közel nyugati szinten, ez érthető volt, hiszen ezekből (éppen kulturális okokból ) kevés volt Magyarországon. De műszaki emberekből hagyományosan túlkínálat volt. Az a tény, hogy a jól fizető multik most már a legjobb mérnökökért, matematikusokért is versenyeznek és nem elviszik őket, hanem idehozzák a kutatást, valami új dolog kezdete.
Ez a változás többletköltséget is jelentett a Graphisoftnak, de én költségnek ennyire még nem örültem. Azt hiszem, az elmúlt 10 év alatt ez a legnagyobb gazdasági sikerünk, akkor is, ha GDP számokon még nem nagyon látszik.
Hiszünk tehát abban, hogy a Graphisoft nemzetközi sikere a saját szűk kis piacán nem kivétel, hanem csak példa egy nagy átrendeződésre a világ innovációs térképén. Hozzánk hasonlóan kicsi és viszonylag szegény országok, mint India, Írország vagy Izrael már elismert szoftver nagyhatalmak. Minden adottságunk megvan, hogy mi is azok legyünk. Hiszünk tehát abban, hogy ez a Park csak egy lesz a sok közül és a már épülő lágymányosi nagyobb testvérét még sok kisebb vagy még nagyobb fogja követni, melyek mind részei lesznek a nagy globális Virtuális Szilícium Völgynek, ahol a tehetségek saját hazájukban maradva valósíthatják meg álmaikat.